Könyvelés Székesfehérváron szakértői kezekben

A szállítás napi rendszerességű. A számlázás havonta gyűjtőszámlán történik, melyen szerepelnek a szállítólevelek számai. A villamos vállalkozásnak ezeket meg kell őrizni? Még esetenként összegyűjteni is nehéz!

A számviteli törvény 168. §-a alapján szigorú számadású bizonylatnak számít minden olyan nyomtatvány, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy az azon feltüntetett névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, továbbá amelynek illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat okot (pl. pénztárbizonylatok, vételi jegy, leltárívek, szállítólevelek, fuvarlevelek, CMR-ek, nyugta, számla, szerződések, számviteli bizonylatok, stb…).

Tehát például amennyiben az áruk mozgatását a szállítólevélen kívül semmilyen más típusú bizonylat nem támasztja alá, akkor az ilyen esetben kiállított szállítólevelet szigorú számadású nyomtatványként kell kezelni.

Ha a cégen belüli árumozgásra nem teljesülnek az első bekezdésben leírtak (pl.: nincs ellenérték fizetési kötelezettség), akkor a szállítólevél nem számít szigorú számadású bizonylatnak.

Az adózás rendjéről szóló törvény módosulása értelmében 2012. január 1-jétől a nyomtatványforgalmazók nyilvántartási és jelentési kötelezettsége a szállítólevelekre is kiterjed. Ez a szabályozás kizárólag a nyomtatványforgalmazókat érinti, más vállalatokat nem.

A pénzforgalmi elszámolás választásánál nem kizáró körülmény, ha az adózónak fordítottan adózó ügyletei is vannak; erre vonatkozó tiltás nincs a törvényben. A pénzforgalmi elszámolásnál azonban, minthogy azon számlák esetében alkalmazható, amelyeknél áfa felszámítására sor került, a fordítottan adózó ügyletek kiesnek az alkalmazási körből, hisz ezeknél áfa áthárítására nem került sor.

Választhatja tehát a pénzforgalmi elszámolást olyan adózó is, aki munkája szerint a fordított adózást is alkalmazza, ám a pénzforgalmi elszámolás szabályait az egyenes áfás ügyleteire tudja alkalmazni.

Azt, hogy az Önök cégénél miről kell pénztárbizonylatot kiállítani, illezte nyomtatni azt a cég pénzkezelési szabályzata írja elő.
Azonban pénztárbizonylatot csak akkor kell kiállítani egy adott bevételről vagy kiadásról, ha az adott készpénzmozgást semmilyen más bizonylattal nem tudja alátámasztani.
Nagyon fontos, hogy készpénzes kimenő- vagy bejövő számlák mellé nem kötelező pénztárbizonylatot kiállítani vagy nyomtatni, mivel a pénzmozgást maga a számla igazolja

A társaság az EVA-s időszakban az osztalékot felvette, tehát eredménytartaléka elvileg nem maradt. A különbözet a tárgyi eszközök társasági adó szerinti nyilvántartási értékkének és a nyitáskor megállapítható piaci árának különbsége miatt jelentkezik.

Amennyiben egy vállalkozás az eva hatálya alól (önkéntesen vagy kényszerűségből) kijelentkezik, visszakerül az általános forgalmi adó , a társasági adó és ha az EVA alanyisága miatt a bevételi nyilvántartást választotta, akkor a számviteli törvény törvény hatálya alá.

A bevételi nyilvántartás vezetése során a társaságok nem vezetnek könyvelést, így az EVA-ból való kilépés után nyitó mérleget kell készíteniük, melyben a saját tőke a következő:

 1.) jegyzett tőke összege a cégbíróságon jegyzett tőke,

2.) lekötött tartalékot a Számviteli Törvény alapján kell meghatározni,

     Pld. EVA előtt lekötött tartalék, még fel nem oldott része, pótbefizetés.

3.) ez után az eszközök és a források egyenlege kerül az eredménytartalékba, vagy

     tőketartalékba a vállalkozó döntése alapján.

A nyitómérlegben sem értékelési tartalék sem pedig mérlegszerinti eredmény nem szerepelhet.

Kérdésében exportot említ, ami szoros értelmezésben a Közösség területén kívülre történő termékértékesítést jelent. Az áfa-mentesség ez esetben az Áfa tv. (2007. évi CXXVII. tv.) 98. § (1) bekezdésén alapul.

A számlát az Áfa tv. rendelkezései szerint kell kiállítani, és fenti esetre különösen annak 169. § m) pontját kell figyelembe venni. Az ott leírtak alapján egy lehetséges megoldás a következő lehet: „az Áfa tv. 98. § (1) bekezdése alapján mentes az áfa alól”.

Az ügyvezetői tevékenység, társadalombiztosítási szempontból:

- munkaviszonyban, vagy

- társas vállalkozói jogviszonyban vagy

- választott tisztségviselői jogviszonyban látható el.

Munkaviszonyban ellátott ügyvezetői tevékenység esetén Ön lehet adminisztrátor és ügyvezető is egyben, illetve az öccse lakatos és ügyvezető is egyben, ha ezt a munkaszerződésbe illetve annak részét képező munkaköri leírásba belefoglalják.

Ez esetben nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja, valamint a társas vállalkozás által fizetendő szociális hozzájárulási adó alapja a munkaviszonyból származó jövedelem, amelynek napi 8 órás foglalkoztatás el kell érnie legalább a minimálbért. (középfokú végzettséget igénylő tevékenység esetén a garantált bérminimumot kell alapul venni, azaz havi 114.000. forintot - középfokú végzettségnek minősül a szakmunkás-iskola is)

Sajnos nem. Egyéni vállalkozóként az általános szabályok szerint terheli a minimális havi kötelezettség, tehát legalább a minimálbér 112,5 százaléka után a 27 %, a minimálbér 150 százaléka után a 8,5 % és a minimálbér után a 10 % .

Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2018. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 2019-től jelentősen leszűkítette a béren kívüli juttatás, valamint az egyes meghatározott juttatás keretében, valamint adómentesen adható juttatások körét. Az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Módtv2.) további módosításokat tartalmaz a cafeteria keretében adható juttatási elemekre vonatkozóan.

Béren kívüli juttatások

A munkáltató 2019. január 1-jétől béren kívüli juttatásra vonatkozó kedvező közteherfizetés mellett kizárólag a SZÉP-kártya egyes alszámláira nyújthat támogatást. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezen időponttól a munkáltató béren kívüli juttatásként nem adhat a munkavállalóinak legfeljebb évi 100 000 forint összegű pénzjuttatást.

Erre tekintettel a 2018. december 31-ét követően a munkáltató által a munkavállalónak nyújtott készpénzjuttatás a felek közötti jogviszonyból származó jövedelemnek minősül, így a magánszemély nem önálló tevékenységéből (munkaviszonyából) származó jövedelmeként viseli a közterheket.

Amennyiben a munkáltató a 2018. évre vonatkozó 100 ezer forint összegű pénzjuttatás arányos részét a december havi munkabérrel együtt 2019 januárjában utalja át a munkavállalóknak, arra vonatkozóan nem alkalmazhatja az Szja tv. 26. § (1) bekezdésében foglalt szabályt, mely szerint, ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó bevételt a következő év január 10-éig fizetik ki, azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. Ennek oka az, hogy a pénzjuttatás 2018-ban nem összevont alapba tartozó, hanem külön adózó jövedelem, mely után az adó a kifizetőt terheli.

A módosítás az egyes SZÉP-kártya alszámlákra juttatható támogatás összegét, az éves rekreációs keretösszeget, valamint az értékhatárokat, illetve a rekreációs keretösszeget meghaladó juttatás adókötelezettségére vonatkozó szabályokat nem érinti.

2019-től a közteher alapja a juttatás értéke, amely után a kifizetőt 15 százalék szja, továbbá a juttatást 19,5 százalék szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség terheli 2019. január 1-jétől [2018. évi LII. törvény]. 
Az összes közteher 34,5 százalék [Szja tv. 69. § (2) bekezdés a) pont].

Az egyes meghatározott juttatások

A Módtv. értelmében 2019-től kizárólag az Szja tv. 70. §-ában felsorolt, nevesített juttatások minősülnek egyes meghatározott juttatásnak, melyek a következők:

• a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás,
• a cégtelefon magáncélú használata,
• az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakba célzott szolgáltatásra - kivéve a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásra - befizetett összeg,
• a munkáltató által szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, duális képzésben hallgatói munkaszerződés alapján részt vevő hallgató részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel,
• a reprezentáció és üzleti ajándék címén adott termék és szolgáltatás,
• a csekély értékű ajándék, amely 2019-től csak évi egy alkalommal juttatható a minimálbér 10 százaléka erejéig,
• az olyan ingyenes vagy kedvezményes termék, szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, amelynek igénybevételére egyidejűleg több magánszemély jogosult, és a kifizető – jóhiszemű eljárása ellenére – nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett jövedelmet, továbbá az egyidejűleg több magánszemély (ideértve az üzleti partnereket is) számára szervezett, ingyenes vagy kedvezményes rendezvénnyel, eseménnyel összefüggésben (ha a rendezvény, esemény a juttatás körülményeiből megítélhetően döntő részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányul) a kifizető által viselt költség (beleértve az ilyen rendezvényen, eseményen a résztvevőknek adott ajándéktárgyra fordított kiadott is, feltéve, hogy az ajándéktárgy egyedi értéke személyenként nem haladja meg a minimálbér 25 százalékát),
• a kifizető által törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles jövedelem,
• az olyan adómentesnek, üzleti ajándéknak nem tekinthető üzletpolitikai (reklám) célú juttatás, amely nem tartozik a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá,
• az értékhatárt meghaladóan a SZÉP kártya alszámlájára adott juttatás, valamint
• a rekreációs keretösszeget meghaladó juttatás.

Az egyes meghatározott juttatás után fizetendő közteher alapja továbbra is a juttatás értékének 1,18 szorosa [Szja tv. 69. § (2) bekezdés b) pont]. 2019. január 1-jétől a juttatást 15 százalék szja, valamint 19,5 százalék szociális hozzájárulási adó terheli [2018. évi LII. törvény]. Az összes közteher 40,71 százalék.

Megszűnik az a lehetőség, hogy a munkáltató belső szabályzat alapján vagy minden munkavállaló részére azonos feltételekkel és módon adhasson egyes meghatározott juttatásként gyakorlatilag bármilyen terméket, szolgáltatást kedvező közteher mellett.

2019. január 1-jétől hatályát veszti az Szja tv. 89. § (6) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezés is, amely alapján 2016. december 31-éig béren kívüli juttatásnak minősülő juttatásokat egyes meghatározott juttatásként lehetett biztosítani (pl. iskolakezdési támogatás, helyi utazási bérlet, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás, Erzsébet utalvány, vagy az iskolarendszerű képzés munkáltató által átvállalt költsége).

Mindezek alapján 2019. január 1-jétől a béren kívüli juttatásnak, vagy egyes meghatározott juttatásnak nem minősülő juttatások a felek közötti jogviszonyból származó jövedelemnek minősülnek.

Adómentes juttatások

A Módtv. értelmében 2019-től az alábbi juttatások adómentessége megszűnik:

• lakáscélú munkáltatói támogatás,
• mobilitási célú lakhatási támogatás,
• kockázati biztosítás más személy által fizetett díja,
• diákhitel-törlesztéshez biztosított munkáltatói támogatás.

Az adómentes munkáltatói lakáscélú támogatás megszűnésével, valamint a kockázati biztosítás más személy által fizetett díja adókötelessé válásával kapcsolatos átmeneti rendelkezéseket külön tájékoztató tartalmazza.

A Módtv2. értelmében továbbra is adómentes juttatásnak minősül:

• a sportrendezvényre szóló bérlet, belépőjegy,
• a kulturális szolgáltatás igénybevételére szóló belépőjegy, bérlet, továbbá könyvtári beiratkozási díj

az adóévben legfeljebb a minimálbért meg nem haladó mértékben, feltéve, hogy a belépőjegy, bérlet – a magánszemélynek ki nem osztott belépőjegyek, bérletek visszaváltása kivételével – nem visszaváltható, továbbá nem adómentes az említett juttatásokra szóló utalvány sem [Szja tv. 1. sz. melléklet 8.28.].

Az adóhatóság álláspontja szerint a hibás számla kijavíttatása minden olyan esetben szükséges, amikor a számla az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (ÁFAtörvény) 169. paragrafusában felsorolt kötelező tartalmi elemek hibásak vagy hiányosak. Nem kötelező elem, így nem szükséges a számla helyesbítése, javítása például, ha a számlán feltüntetett fizetési esedékesség, bankszámlaszám hibás.

Az adóhatóság álláspontja szerint a hibás számla megfelelő javítása, adattartalmának módosítása hiányában az adólevonási jog nem gyakorolható. Ez alól – az Európai Unió Bíróságának gyakorlatát átvéve – kivételnek tekinti az adóhatóság azokat az eseteket, amikor a számlakibocsátói oldalon felmerült okból (például a számlakibocsátó társaság időközben megszűnt) a számla módosítására, javítására már nincs lehetőség, feltéve, ha az adólevonási jog egyéb feltételei teljesülnek.

A kötelező tartalmi elemek közül az útmutató kiemelten foglalkozik

– a hibás teljesítési időpont, 
– a hibás ÁFA alap, és ÁFA összeg, valamint
– a számlán szereplő eltérő mennyiség kérdéskörével.

a) Hibás teljesítési időpont

A teljesítési időponttal kapcsolatban az adóhatóság hangsúlyozza, hogy függetlenül a számlán feltüntetett teljesítési időponttól, a levonási jog legkorábban a tényleges teljesítési időponttól kezdődően gyakorolható. Ugyanakkor téves teljesítési időpont esetén akkor is módosítani kell a számlát, ha a téves és a valós teljesítési időpont azonos adó megállapítási időszakra esik.

Ha az ellenőrzés során az adóhatóság észleli, hogy a téves teljesítési időpont a valósat megelőző adómegállapítási időszakra esett, megállapítja az adólevonási jog gyakorlásának jogosulatlanságát a tényleges teljesítési időpont szerinti adómegállapítási időszakot megelőző időszakra, ez esetben a számlamódosítás megtörténtét az alkalmazandó jogkövetkezmények (bírság, késedelmi pótlék) meghatározása során értékeli.

b) Hibás ÁFAösszeg

A NAV hangsúlyozza, hogy ha a számlán feltüntetett ÁFA összege hibás, és a számla korrigálására nem kerül sor, az ellenőrzést végző adóhatóság a hibás számla teljes adótartalmára vonatkozóan – a hiba jellegétől függetlenül (tehát abban az esetben is, ha a számlán feltüntetett általános forgalmi adó a ténylegesnél alacsonyabb) – megtagadhatja az adóalany adólevonási jogát.

Az, hogy melyik bevallási időszakban köteles, illetve jogosult a módosítás eredményét figyelembe venni a számla befogadója, a módosítás irányától függ.

Ha az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét a számlamódosításból eredő különbözet csökkenti, az adóalany a különbözetet abban az adó megállapítási időszakban köteles a fizetendő adó összegét növelő tételként figyelembe venni, amelyben a különbözet alapjául szolgáló, az ÁFAtörvény 127. paragrafusának (1) bekezdésében említett okiratot módosító vagy azt érvénytelenítő okirat az adóalany személyes rendelkezésére áll, de nem később, mint a módosító vagy érvénytelenítő okirat kibocsátásának hónapját követő hónap 15. napja.

Ha a különbözet növeli az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét, az adóalany – az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül – a különbözetet legkorábban, abban az adó megállapítási időszakban jogosult az előzetesen felszámított adó összegét növelő tételként figyelembe venni, amelyben személyes rendelkezésére áll a különbözet alapjául szolgáló, az ÁFA törvény 127. paragrafusának (1) bekezdésében említett okiratot módosító okirat.

Ha a számla módosítására sor kerül, és a különbözetet az adóalany a fentiek szerint elszámolta, az eredeti, hibás számla szerinti előzetesen felszámított adó összegének erejéig levonási jogot gyakorolhat.

c) Hibás mennyiség

Amikor a számlán feltüntetett mennyiség valótlan, az adóhatóságnak az ellenőrzési eljárás során tisztáznia kell az ügylet valós gazdasági tartalmát, és ha a vizsgálat megállapítása szerint a gazdasági esemény megtörtént, de a számlában tévesen feltüntetettel ellentétben csak részben valósult meg (mennyiségi eltérés), úgy az adóhatóság szintén kérheti a számlamódosítást (ha az adó összege is téves, úgy az előző pontban kifejtettekre is figyelemmel kell lenni).

Meddig lehetséges a hibás számlák javítása?

Az adóhatósági eljárás szabályainak megváltozására tekintettel, az útmutató alapján szűkült annak lehetősége, hogy a helyesbítést az adóeljárás során a számlát befogadó figyelembe vegye. Ha az ellenőrzés megállapítja, hogy  ugyan a gazdasági esemény megtörtént, azonban a számla tévedésből az ÁFA törvény által előírt, kötelezően szerepeltetendő adatok valamelyikét nem, vagy helytelenül tartalmazza, az adóhatóság fel fogja hívni az adóalanyt a számla hibájának kijavíttatására, illetve a hiányok pótoltatására.

A módosított számla bemutatására legkésőbb az észrevételezésre nyitva álló határidőn – azaz a jegyzőkönyv átadását, kézbesítését követő 30 napon – belül van lehetőség az adóhatóság álláspontja szerint. Ezt követően ez csak akkor lehetséges, ha a módosító bizonylat az adózó  önhibáján kívül nem állt, nem állhatott rendelkezésére. Ez esetben, ha a módosító bizonylatot az adózó az adóhatóság határozatának véglegessé válásáig bemutatja, az adólevonási joga – az egyéb feltételek fennállása esetén – a jog keletkezésének adómegállapítási időszakára, illetve az azt követő adó megállapítási időszakra vonatkozóan sem korlátozható.

Ezen túlmenően a közigazgatási határozat véglegessé válását követően az ellenőrzéssel lezárt időszak vonatkozásában új bizonyítékra hivatkozva lehetősége van kérni az adózónak az ellenőrzés megismétlését, feltéve, ha a korábbi ellenőrzés során mindent megtett annak érdekében, hogy az ellenőrzés alatt beszerezze a számlát módosító bizonylatot, de önhibáján kívül nem állt, nem állhatott rendelkezésére az említett dokumentum.

Hogyan lehet javítani a hibás számlákat?

Ha az adóalany a számla hibáját maga észleli, a hiba javítása, illetve a hiányzó adat pótlása érdekében kérnie kell a számla módosítását a számla kibocsátójától. Erre sor kerülhet az eredeti számla visszaküldésével vagy a nélkül is. Hangsúlyozza ugyanakkor az adóhatóság, hogy az adóalap utólagos módosításának esete nem valósulhat meg a számla visszaküldésével, mert a számla befogadójának mind az eredeti, mind a módosító bizonylattal rendelkeznie kell.

Az adóhatóság álláspontja nem változott a tekintetben hogyan lehetséges a hibás számla javítása.

Kézi kiállítású számla esetén a számla módosításának lehetséges módja például

–  az eredeti számla érvénytelenítése és új számla kibocsátása;

– számlával egy tekintet alá eső, önálló módosító okirat [ÁFA törvény 168. § (2) bekezdés] kibocsátása;

– a számla adót, adóalapot nem érintő hibája esetén a rontott adat áthúzása (az eredetileg feltüntetett adat olvashatóságának megőrzése mellett) és a helyes adat alá-, fölé- vagy melléírása, a javítást végző aláírása, a javítás időpontjának feltüntetése, minden számlapéldányon;

– a számla adót, adóalapot nem érintő hibája esetén a hiányzó adat pótlása, a javítást végző aláírása, a javítás időpontjának feltüntetése, minden számlapéldányon;

– számítástechnikai eszköz útján kiállított (gépi) számla esetén:

• az eredeti számla érvénytelenítése és új számla kibocsátása, vagy
• számlával egy tekintet alá eső, önálló módosító okirat [ÁFA törvény 168. § (2) bekezdés] kibocsátása. 

Mint az előzőekből látható, az adóhatóság álláspontja szerint nincs lehetőség arra, hogy a gépi számlát kézzel átírva javítsa az adóalany.

Ugyanakkor a számlát módosítani szándékozó adóalany választhat a módszerek közül. Lehetséges a kézi kiállítású számla gépi számlával történő módosítása, valamint a gépi számla kézi számlával történő módosítása is.

A számlával egy tekintet alá eső okirat kötelező adattartalmát az ÁFA törvény 170. paragrafusa szabályozza, így kötelező feltüntetni

a) az okirat kibocsátásának keltét,

b) az okirat sorszámát, amely az okiratot kétséget kizáróan azonosítja,

c) hivatkozást arra a számlára, amelynek adattartalmát az okirat módosítja,

d) a számla adatának megnevezését, amelyet a módosítás érint,

e) a módosítás természetét,

f) a módosítás számszerű hatását (az adóalap, adó összegének változását), ha ilyen van.

Indokolt megjegyezni, hogy ha a korrekció 100 ezer forintot meghaladó ÁFA tartalmú eredeti számlát érint, úgy arról az adózónak az adóhatóság felé adatszolgáltatási kötelezettsége van (gépi számla esetében e kötelezettségnek a számlázó programnak kell megfelelnie).

Január 1-jétől a munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas munkabéréből nem kell járulékokat levonni. Tekintettel arra, hogy a járulékfizetés alapján ellátás is járt, így az 1997. évi LXXX. törvény rögzíti, hogy jövő év elejétől a munka törvénykönyve (Mt.) szerint munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjasnak minősülő személy nem jogosult egészségügyi szolgáltatásra ezen jogviszony alapján.

Erre tekintettel vetődött fel az a kérdés, hogy kell-e az egészségügyi szolgáltatás fedezetére egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetnie a munkaviszonyban dolgozó saját jogú nyugdíjasnak?

Az 1997. évi LXXX. törvény jelenleg hatályos rendelkezései alapján a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott a járulékalapot képező jövedelme után természetbeni egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot fizet. Ha a nyugdíj folyósítása szünetel, a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is köteles fizetni.

Azaz a saját jogon nyugellátásban részesülő munkavállaló béréből le kell vonni  a 15 százalék személyi jövedelemadó-előlegen túl

– a 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot, valamint
– a 10 százalék nyugdíjjárulékot.

Mivel a járulék társadalombiztosítási ellátások fedezetére szolgál, így a 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulék az egészségügyi szolgáltatást fedezi, míg a 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulék alapján a nyugellátásban részesülő személy 0,5 százalékos nyugdíjemelésre jogosult.

Január 1-jétől a munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas munkabéréből már nem kell megfizetni a járulékokat, azaz a nyugdíjas béréből csak személyijövedelemadó-előleget kell vonni. A járulékfizetés hiányában az Mt. hatálya alá tartozó nyugdíjas munkavállaló nem lesz jogosult a nyugdíj 0,5 százalékos emelésére, továbbá az 1997. évi LXXX. törvény alapján nem lesz jogosult baleseti ellátásra és egészségügyi szolgáltatásra sem.

Az 1997. évi LXXX. törvény 26. paragrafusának (5) bekezdése alapján a 16. paragrafus (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott személy – ide tartozik a saját jogán nyugdíjban részesülő is – után idén havonta 7320 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet a központi költségvetés, kivéve a nyugdíjas foglalkoztatottakat, illetve a kiegészítő tevékenységet folytatókat.

Azaz, ha a nyugdíjas „nem dolgozik”, akkor az egészségügyi szolgáltatásának fedezetét a költségvetés biztosítja. Ha azonban a nyugdíjas foglalkoztatott, vagy kiegészítő tevékenységet folytat, akkor az egészségügyi szolgáltatásának fedezetét a tőle levont 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulék biztosítja, illetve a kiegészítő tevékenység esetén a vállalkozás által megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulék alapozza meg.

A fenti rendelkezés kapcsán jogosan merül fel a kérdés, hogy jövőre a munkaviszonyban foglalkoztatott, de már járulékot nem fizető nyugdíjasnak az egészségügyi szolgáltatás fedezetére kell-e külön járulékot fizetnie?

A válaszhoz meg kell nézni, ki minősül foglalkoztatottnak az 1997. évi LXXX. törvény alapján. E szerint foglalkoztatott az, aki nem minősül egyéni, illetve társas vállalkozónak, és a munkaadója biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatja. A munkaviszonyban álló saját jogú nyugellátásban részesülő személy 2019-ben nem lesz biztosított, és ezáltal nem minősül foglalkoztatottnak sem, így a központi költségvetés utalja majd át a belföldi nyugdíjas munkavállaló után is az egészségügyi szolgáltatás fedezetét.

Azaz 2019-ben az Mt. szerinti munkaviszonyban dolgozó saját jogú nyugdíjas nem munkavállalóként, hanem az 1997. évi LXXX. törvény 16. paragrafus (1) bekezdésének b) pontja alapján, mint belföldi nyugdíjas lesz jogosult egészségügyi szolgáltatásra, amelynek a fedezetét a központi költségvetés biztosítja.